Pár napja részt vettem egy biblioterápiás foglalkozáson - online 😊
Egy kedves irodalomterapeuta tartotta a webináriumot, szívből ajánlom mindenkinek. A neve: Rudolf Panka. 💓
Itt érheted el: https://www.rudolfpanka.hu/
A téma ez volt: Viszonyom az időhöz. 🕥
Aktuális kérdéseket feszegettünk...
Először szavakat kellett gyűjtenünk az idővel kapcsolatban - időbeosztás, időrend, időigényes, elidőzik, szünidő, én-idő, időleges, időutazás, időmilliomos, időpazarlás, idős, időtlen, időhiány, időmérő, időkeret - és a sort folytathatnám. Neked mi jut eszedbe az IDŐ szóról?
Nekem Kronosz - az idő ura. A görög mitológiában ő egy titán, aki megdönti apja, Uranosz hatalmát. Majd félve attól, hogy vele is ez történik, sorban lenyeli gyermekeit... Időuralom... A történet úgy zárul, hogy Zeuszt, a legifjabb gyermeket az anya elrejti előle, így őt Szaturnusz nem nyeli le. Zeusz felnővén rátámad apjára - legyőzi, és kiszabadítja testvéreit. 👫Ők lesznek a görög istenek... 👤
Kronosz = Szaturnusz. ♄ Őt ábrázolja ez a Symbolom kártya. Hogy tetszik? Mit látsz a képen? ⌛
🏃🏃🏃
Végül erről a versről beszélgettünk sokat. Kiben mit indít el? Nekem nagyon tetszett, teljesen a hatása alá kerültem.
Tóth Krisztina: Idő, idő, idő
Gyerekkoromban egyik rokonunknál,
a megözvegyült, flanelinges erdész
szűk lakásában, az ormótlan bútorok közt
magasodott egy kinyitható ajtajú állóóra.
Tele volt belső rekeszekkel,
amitől titokzatosnak, céltalannak
tűnt, akárcsak osztálytársamék udvarán
az üres galambdúc.
Állóóra, mondták a felnőttek komoly arccal,
és mivel évek óta nem járt, azt hittem, méltóságát
a mozdulatlan mutatók adják. Szüleimnek
karórájuk volt, idejük soha.
Vágyni kezdtem távoli időmbe, odaátra,
ahol majd lesz saját
állóórám, amelynek mutatóihoz
nem nyúlhat senki.
Ne húzd az időt - figyelmeztettek mindig induláskor.
Unatkoztam. Egy vadászalbumot nézegettem a földön,
nyulak és őzek tágra nyílt szemét.
Húzni az időt nem olyan egyszerű.
Évek telnek, míg megtanulod, hogy kell
becserkészni és mögéje kerülni.
Húzom az időt, át az életem
árnyas rengetegén: a lába összekötve,
húzom magam után, elejtve vonszolom,
mint egy szánkót, a holt időt.
Kérdezik: mi az a zsinór ott a képen?
Mi van a kötél végén, ami túllóg
a láthatón? Semmi, válaszolom,
és néha megkérdik, ki az, aki húzza.
Az én vagyok, felelem ilyenkor,
én vagyok öregen.
Ki ne fuss az időből - mondogatták,
nem lesz nyelvvizsgád, házad, gyereked,
lekésed az utolsó buszt, a legnagyobb szerelmet,
nem lehetsz balett-táncos, nem lehetsz fiatal anya,
öreg anya se lehetsz, nem szaladhatsz
mezítláb ennyi ember közt át az életeden,
nézz a lábadra, már megint az a
gyerekkori szandál van rajtad, lóg a csatja,
szaladj gyorsan a többiek után!
Futottam, mint a nyulak, mint az őzek,
tágra nyílt szemmel, lüktető
bordákkal, émelyegve, álmodott és
váltott cipőkben, folyton lemaradva,
botladozva a kép sarka felé,
aztán felnéztem, már sötét volt
és az időből egyszer csak kiértem.
Ha szeretnél te is beszélgetni az időről, az én-időről, az időhiányról, a rohanó időről, az időzavarról, akkor egyeztess velem IDŐpontot! 😉
Telefonszámom: +36 20 398 3918
Hittel, reménnyel, szeretettel:
~Helga~
